Ki felügyeli, ami a felhőink fölé kerül?

Az oldalon eddig a H410-es besorolást emeltük ki: az ezüst-jodid nagyon mérgező a vízi élővilágra, és ez egyértelmű. Ugyanaz az adatlap azonban a keverék egészére három humán-egészségügyi figyelmeztetést is közöl — és a kezelő munkaköri feladata, hogy ezt az anyagot nyílt lánggal meggyújtsa. Az adatlap ráadásul több toxikológiai végpontnál „Nincs adat”-ot közöl, és kémiai biztonsági értékelés nem készült hozzá.⁴

Hogy ki végzi ezt, azt az üzemeltető saját, kezelőknek szóló kiadványa írja le. Az „ideális generátorkezelő” eszerint az, aki „precíz, gondos és lelkiismeretes”, „nagyrészt otthon tartózkodik”, „egyszerű érintőképernyős telefont tud/megtanul kezelni”, és „eszköz számára kitelepítési helyszínt tud biztosítani”. Működés közben pedig „a generátor működése közben a közelben tartózkodik… felügyeli a működést”. A dokumentum vegyianyag-kezelési képzettséget, foglalkozás-egészségügyi alkalmassági vizsgálatot vagy kötelező védőfelszerelést nem említ — betanításról ír, amit a kamara kollégái végeznek.³⁴

Ez a két feltétel — otthon van és helyszínt ad — együtt oda vezet, hogy a berendezés jellemzően annak a portáján áll, aki kezeli; a tároló kaloda pedig a szezonon kívül is ott marad. A hivatalos telepítési nyilvántartásban ennek megfelelően tömegesen szerepelnek falusi utcanevek házszámmal. A konkrét címeket nem közöljük — ezek magánszemélyek ingatlanai —, de az arány álláspontunk szerint önmagában is beszédes.³⁵

Ami ebből következik, az nem vád, hanem egy hiány. A felhőmagvasítás nemzetközi egészségügyi értékelései — köztük az, amelyre a szakma hivatkozni szokta — mind ugyanazt a kérdést vizsgálják: mennyi ezüst kerül a csapadékba, és az mennyivel marad az ivóvíz-küszöb alatt. Ezek megnyugtató eredményre jutnak. Csakhogy egyik sem arról szól, aki ott áll a berendezés mellett. Az ezüst tartós expozíciójának ismert krónikus hatása az argyria és az argyrosis — a bőr, illetve a szem visszafordíthatatlan elszíneződése —, a foglalkozási határérték pedig 0,01 mg/m³; azt viszont maga az amerikai toxikológiai profil mondja ki, hogy nem ismert, milyen levegőkoncentráció és mennyi idő okozta ezt a dolgozóknál.³⁶

Nem állítjuk, hogy bármelyik kezelő megbetegedett volna, és azt sem, hogy a lakóövezeti telepítés bárkinek ártott — erre nincs adat. Éppen ez a probléma: 2018 óta, évente április 15-től szeptember 30-ig, közel ezer helyszínen zajlik ez, egy-egy kezelő szezononként több tucatszor indítja el a berendezést³⁴ — és a kérdést eldöntő mérés, egy munkahigiénés expozíciómérés a kezelő mellett, soha nem készült el. 2026 augusztusában ezt hivatalosan is elkértük: a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központtól tételesen kértük a kezelők munkahigiénés kockázatértékelését, az expozíciós méréseket és az előírt egyéni védőeszközök dokumentált alapját. A szeptemberben megérkezett válasz szerint ezek a dokumentumok — ha léteznek — a kezelőket foglalkoztató munkáltatónál vannak, nem a hatóságnál. A levél ennél többet is rögzít: Magyarországon humán biomonitoring-vizsgálatban nem mérnek ezüstöt, és bár a hivatal jogelődjét 2017-ben megkeresték a JÉGER környezeti vizsgálata kapcsán, környezet-egészségügyi kockázatbecslés nem indult. Az NNGYK saját összegzése ugyanakkor az, hogy a lakosság számára a JÉGER közvetlen egészségügyi kockázata „várhatóan nagyon alacsony” — ezt nemzetközi összefoglalókra és a NAK megrendelésére készült talajvizsgálatra alapozza.⁴⁵ A kezelő melletti mérés kérdését a válasz tehát nem zárja le, csak megmondja, hol kell tovább keresni.

Van egy második hiány is — és ez már mérhető. Spanyolországban, Aragóniában az 1970-es évek óta ugyanilyen, acetonos ezüst-jodidot égető talajgenerátorok működnek, ott is 10×10 km-es hálóban, április 15-től szeptember 30-ig. A spanyol geológiai intézet (IGME) és a CSIC kutatói 2021-ben megmérték, hol köt ki az ezüst: közvetlenül a generátor mellett a talajban kb. 10 mg/kg-ot találtak, egy kilométerrel arrébb már csak a kimutatási határ (0,1 mg/kg) körüli értéket. Az ezüst túlnyomó része oldhatatlan szemcseként a berendezés közvetlen környezetében ülepedik ki, és a talaj legfelső rétegében marad: ugyanott 30 cm mélyen már csak 0,34 mg/kg volt.⁴² A tágabb kép ugyanakkor megnyugtató: a környék tavainak vizében és üledékében 50 év után sem mutattak ki jelentős felhalmozódást.⁴³

A JÉGER környezeti vizsgálatai ezt a foltot nem is láthatták. A NAK megrendelésére készült 2019-es és 2020-as tanulmány a talajmintavételi pontokat egy 3×3 km-es rácsú terjedési modell alapján jelölte ki, a 0–30 cm-es réteget egyben mintázta, és 1 mg/kg-os kimutatási határral dolgozott — tízszer durvábbal, mint az aragóniai mérés. Az ezüst értéke így mind a 750 talajmintában egyformán „<1” lett.⁶⁴⁴ Ebből jutott a tanulmány arra, hogy a talaj a 2 mg/kg-os hazai határértéket „csak több ezer év alatt” érné el. Ez a nagy területi átlagra igaz lehet — a generátor körüli néhány száz méterről, vagyis jellemzően a kezelő portájáról, nem mond semmit.

Nem állítjuk, hogy a hazai generátorok mellett is ennyi ezüst van: Aragóniában csaknem fél évszázada, a JÉGER-hálózat nagy részén 2018 óta folyik a kibocsátás, és a mennyiségek is eltérhetnek. Azt állítjuk, hogy ezt itthon senki nem mérte meg — pedig egy generátor melletti, felszíni talajminta érzékeny módszerrel olcsó és egyszerű vizsgálat lenne.

És eddig csak a rendszer szabályozott feléről volt szó. Minden, amit fentebb leírtunk — a kezelői kiadvány, a betanítás, a diszpécser, az applikáció, a meghatározott védekezési időszak, sőt még a 10–14 méteres tűzvédelmi szabály is — kizárólag a NAK 986 generátorára vonatkozik.¹³⁴ A mozgalom becslése szerint emellett további 1000–2000 magánkézben lévő rendszer működik az országban — napelemparkok, ipari létesítmények, magánbirtokok, hegyközségek berendezései.¹⁷ Ezek nem elméleti rendszerek: az Egri borvidéken egy hegyközség 2014 óta két, a NAK hálózatához nem tartozó generátort üzemeltet egy magáncéggel szerződésben — 2018 és 2025 között 2900 liter acetonos oldat fogyott el bennük.³⁷ Ezekről nemhogy expozíciós mérés nincs: még lista sincs.

Nincs hatósági nyilvántartás arról, hol állnak — ezt két megyei jogú város is írásban megerősítette. Hódmezővásárhely polgármestere szerint az önkormányzat „a közigazgatási területén esetlegesen elhelyezett jégkárenyhítő talajgenerátorokról, azok pontos elhelyezkedéséről, számáról, valamint üzemeltetőiről nem vezet nyilvántartást”,³² Székesfehérvár főjegyzője szerint pedig a hivatalnak a város területén működő berendezésekről „nincs tudomása”.³⁸ A települési önkormányzatok országos szövetsége azt sem tartja nyilván, mely tagönkormányzat területén áll generátor.⁴⁰ És nincs előírás arról sem, hogy ki kezelheti ezeket a berendezéseket, milyen felkészültséggel, milyen hatóanyaggal, melyik hónapokban és milyen távolságra a szomszéd házfalától. A 2026 nyári leállítás és a szigorított bekapcsolási küszöb sem terjed ki rájuk.¹⁷ Ebben a körben tehát nem az a kérdés, hogy betartják-e a szabályokat — hanem az, hogy nincsenek szabályok, amiket be lehetne tartani. Pontosan ezért kérünk szabályozást: nem a 986 hivatalos generátor a teljes kép, hanem a becslések szerint a teljes hazai állomány harmada–fele.

Aggódó állampolgárok, meteorológusok és klimatológusok, valamint az egzisztenciájukat féltő gazdálkodók csoportja.

Nem áll mögöttünk politikai párt. Nem vitatjuk a klímaváltozást, és nem állítjuk, hogy a jelenleg tapasztalható szárazságért kizárólag az időjárás-manipuláció lenne felelős. Ugyanakkor komoly aggodalommal tölt el minket, hogy olyan időjárás-manipulációs rendszerek működnek országunkban, amelyeknek az egészség- és környezetkárosító hatásáról — beleértve a túlzott felhasználás esetén a csapadékképződés hátráltatását is — semmilyen független hatástanulmány nem érhető el, és érdemi, folyamatos állami kontroll sem létezik.